1Kw Hány Le
id opac-EUL02-000050129 ctrlnum 20926 institution RAD spelling Fitzgerald, Francis Scott Az éj szelíd trónján F. Scott Fitzgerald; fordította Osztovits Levente 2. kiad. Budapest Európa 1981, cop. 1972 Debrecen Alföldi Ny. 379 p. 21 cm Európa zsebkönyvek 224. 0324-2722 könyv amerikai angol irodalom regény Osztovits Levente 1941- ford. NETLIB0361 F 62 könyvtár ajánlott vétel 42 1981. 01.
Zavarba hoz ez a könyv. Nem tudok igazán hozzáférni, nem tudom, honnan is közelítsem, mindenhogy kicsúszik a kezeim közül. A szereplői sem kerültek közel hozzám. Egyiküket sem kedveltem. Dick különösen ellenszenves volt, maximum egy kis szánalmat éreztem iránta néha. Nicole légnemű lény, aki könnyű párává omlik, ha egy kicsit közelebb megyünk hozzá. Rosemary pedig amolyan Lolita-figura, egyszerre áldozat és számító csábító. Persze az az egyik legkézenfekvőbb értelmezése a könyvnek, ha az amerikai álom felől közelítjük. Mindhárom főszereplőnk az A. Á. megtestesítője lehetne: Dick a szépreményű fiatalember, aki a korban oly' divatos pszichoterápiával kezd foglalkozni. Nagy karrier áll előtte, egy lehetőségektől pezsgő területen. Nicole már egy kicsit más helyzetben van, ő gazdag családba született. Olyan értelemben nem tökéletes prototípusa az amerikai álom képviselőinek, hogy nem self made man, hisz már beleszületik a jó családba. De persze nőről van szó, előtte nem is álltak annyira nyitva a kapuk, mint a férfiak előtt.
Mivel Fitzgerald kezdettől fogva jellemzően önéletrajzi elemekből merített, a két főszereplőben nem nehéz felfedezni saját és felesége alakjának alig leplezett irodalmi másait. Dick alkoholproblémái, a házas életből fakadó és a pusztán anyagi gondok miatt ki nem teljesedett karrier, a szegénységből való felemás felemelkedés az író, míg a kedves és gyönyörű Nicole skizofréniája Zelda valós problémáira rímel. Elsősorban ez adja a regény hitelét, valószerűségét. A jelképek szintjén azonban Dick Diver története Jay Gatsby monomániás vagyonszerzésének és elbukásának kiegészítése és ellenpontozása is. Az irodalomkritikusok közül sokan úgy vélik, hogy a főhős kényszerű, ámde cseppet sem tragikus elbukásában a pénz lélekromboló hatalmának allegóriája jelenik meg, és a történetnek valóban létezik egy efféle, érvényes olvasata is. A harmincas évek közepére ugyanis Fitzgerald számára végérvényesen egyértelművé vált, hogy a romantikus egoistának nincs helye a pénzközpontú nyugati társadalmakban, ahol az érték egyedüli mérőeszköze a vagyon, s nem a lovagiasság, vagy más egyéb tisztán szellemi-erkölcsi erény.
Lényeg a lényeg, a lehetőségek hazájában, anyagi gondok nélkül élhet. Rosemary pedig színésznő, születendő sztár az épülő Hollywoodban, ennél amerikaibb nem is lehetne. Ennyi amerikai egy rakáson, a könyv nagy része mégis Európában játszódik, emellett pedig a szerző mintha különös figyelmet fordítana a nemzetekre, helyszínekre. Ha valaki angol vagy francia, az mindig ki van hangsúlyozva. Ez feltűnt, és kialakult bennem egy olyan olvasat, hogy ez a könyv tulajdonképpen nem is amerikaikról szól, hanem magáról Amerikáról. Arról, hogy Amerika a felszínen csillog-villog (mint Hollywood és a bimbózó színésznőcskék benne), hogy Amerika nagy hatalmú, mint például egy híres pszichiáter, hogy Amerika népszerű, mint egy jómódú, vonzó külsejű házaspár, hogy Amerikában minden tökéletes, mint egy nyaralás alatt a francia riviérán. Aztán, ha a dolgok mélyére nézünk, meglátjuk, hogy a csillogás, a hatalom, a vagyon, a tökély mögött ott az üresség, a mindig másra vágyás, a magabiztosság illúziója és törékenysége, a titkok, az elfojtások.
A novella kilenc évnyi írói szünet után jelent meg, és ez volt Fitzgerald utolsó nagyobb írása. A könyv írása közben többször is elfogyott a pénze. Sokszor szerkesztőjétől és ügynökétől kölcsönzött pénzből vagy a rövid kisregényeiből befolyó összegekből kellett fenntartania magát. A korai 1930-as évek, amikor Fitzgerald a könyvön dolgozott, kétségkívül az író legnehezebb évei voltak és ennek megfelelően a műnek vannak zord elemei. Figyelemre méltó, hogy a könyvnek két kiadása is létezik. Az egyik verzió, amely 1934-ben jelent meg először, visszaugrásokat alkalmaz, míg az átdolgozott kiadás, melyet Fitzgerald barátja és ismert kritikus, Malcolm Cowley állított össze a Fitzgerald által hátrahagyott jegyzetekből, amiket egy esetleges későbbi javított verzióhoz készített elő, kronológiai sorrendben halad. Az utóbbi verzió 1951 -ben jelent meg, 11 évvel Fitzgerald halála után. Több kritikus is úgy tartja, hogy Cowley átdolgozása az első kiadás időbeli struktúráját illető kritikákra volt válasz.
Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, Az éj szelíd trónján is a kor és a nemzedék alapélményét örökíti meg: a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja. Egy rendkívül tehetséges, elbűvölő egyéniségű, nagy reményű fiatal amerikai elmegyógyász beleszeret gyönyörű betegébe, és vállalkozik rá, hogy egy életen át férje, ápolója, biztonságot jelentő támasza lesz. A házassággal azonban nem csak a szerencsétlen lányt köti magához, hanem a fatális szerencsét - egy mesés vagyont - is. A pénz gyilkos hatalom: kikezdi a nemes értékeket, összezilálja a harmonikus kapcsolatokat, elemészti az embert. Az Amerikai Álom fájdalmas kegyetlen kritikája a regény: a hamis illúziók szétfoszlanak, s a káprázatoktól megszédített, olcsón... Tovább Tartalom Első könyv Kórtörténet, 1917-1919 9 Második könyv Rosemary, 1919-1925 63 Harmadik könyv Vérveszteségek, 1925 133 Negyedik könyv Menekülés, 1925-1929 209 Ötödik könyv Hazafelé, 1929-1930 287 Állapotfotók