1Kw Hány Le
Marcel Duchamp: L. (a Phillipsnél kalapács alá kerülő 1964-es példány) – forrás: Phillips A fennmaradó 1964-es replika-példányokból néhány árverésekre is került: 1999 májusában a Christie's New York-i aukcióján valaki 607. 500 dollárt fizetett ki az egyikért, majd 2017 októberében a Sotheby's párizsi árverésén – 400–600. 000 eurós becsérték után – 632. 500 eurót (743. 162 dollár; 194, 8 millió forint) adott meg valaki a 25. számú példányért. Ez a legtöbb, amennyit egy L. -ért mindeddig valaha is fizettek. A most a Phillisnél megvásárolható darab ebből az 1964-es sorozatból az utolsó előtti, vagyis a 34. számú, amelynek érdekessége (hiszen ezek mindegyike egyedileg megrajzolt példány), hogy szinte alig látszik rajta a bajusz és az alsó ajak alatti aprócska szakállka; mindenesetre a ház ennek ellenére is 200. 000–300. 000 fontot (277. 000–415. 000 dollár) remél majd kapni érte, legalábbis ezt a becsértéket adták meg a tételhez. Marcel Duchamp: L. (a Sotheby'snél 2017-ben árverezett 1964-es példány) – forrás: Sotheby's Az április londoni aukción a Duchamp-mű mellett egyébként többek között még Mark Rothko 1968-as Cím nélkül i vásznát (becsérték: 2, 5–3, 5 millió font), Frank Stella egy 1977-es festményét (becsérték: 2, 5–3, 5 millió font), Tamara de Łempicka 1930-as art deco női portréját (becsérték 1, 5 millió font körül), vagy éppen Jean Dubuffet és Andy Warhol munkáit lehet majd megvásárolni.
A LHOOQ Marcel Duchamp műve 1919- ben, Leonardo da Vinci Mona Lisájának parodizálásával. A címe ugyanakkor egy homofónjának az angol szó megjelenés és raftok melyik így mondani: "Elle chaud au kul". Leírás A támogatás egy portré formátumból áll, amely közel áll ahhoz a nyomtatáshoz (19, 7 × 12, 4 cm), amely a The Mona Lisa-t reprodukálja, amelyet Duchamp bajusszal, kecskével és a mű címét adó betűkkel ( LHOOQ) túlterhelt. Azt a tényt, hogy a La Joconde egyszerű reprodukciója, Rhonda R. Shearer vitatja, aki Duchamp saját arcához való adaptációnak tekinti azt. Esztétika A LHOOQ a művész által létrehozott kész készletek áramának része, és részt vesz abban, hogy megkérdőjelezze a művészetet. A mű, amelyet először privát módon készítettek, Francis Picabia 1920-ban készített egy hozzávetőleges reprodukciót a recenzióhoz 391, elfelejtve felhívni a kecskét. Duchamp valóban engedélyt adott Picabia műveinek reprodukálására, de az eredetivel New Yorkban tartózkodva elküldte Picabiának, aki nem kapta meg időben a magazin kinyomtatásához.
↑ Maurice Ulrich, " LHOOQ Londonban ", L'Humanité, 2002. január 25 ( online olvasás). ↑ Marc Décimo, Marcel Duchamp és erotika, Dijon, Les Presses du Réel, koll. "Az abszolút különbség", 2008, 317 o. ( ISBN 978-2-84066-225-9). ↑ Marc Décimo, Les Jocondes à bajusz, Dijon, Les Presses du Réel, koll. "A heterogén", 2014, 314 p. ( ISBN 978-2-84066-725-4). Külső linkek Képzőművészeti erőforrás: Nemzeti Modern Művészeti Múzeum
/ folytatódik a helyzetkép, melyben póleon időromboló agymasturbálását Mona Lisa plézene arcsikolya / Mona Lisa magasztos és változóan ordit / csavarta ki / őbelőle / Ő, póleon Én, póleon tovább tenyésztem a Mona Lisa vigyorgást. Én, póleon lefényképezlek téged, te majd kapsz képet. Olyan gép kattan, mely kamrájában husz pöre hölgy paráználkodik vérfagyasztó szép kedéllyel. Ó, Mona Lisa, te igy paráználkodsz. Én, póleon megállitom észjárásomat, én képtelen vagyok. Leonardo... dicső Piktor... reménytelen pálcád, a kis léglökés, ernyedten sült el a... fogorvosi karosszékben... Én, póleon nem veszek át. Én, póleon meghóditok. Én, póleon képtelen vagyok csinálni. Én, póleon immár lófasz vagyok. Én, póleon látok még napot. Nem, Párizs drága nem Párizs jó és rossz drága nem, Párizsban él Varju Jancsi ő párizsi, de nekem drága Jancsi.
A történet pikantériája az, hogy Duchamp mégegyszer feldolgozta ez a témát. Az elkészült mű a Megborotvált L. (1965) névre lett keresztelve. Így ismét 180 fokos fordulatot vett a történet: a végeredmény valójában nem más, mint a valódi Mona Lisa hibátlan 9×7 centiméteres reprodukciója. Duchamp ezzel a bravúros húzással elérte, hogy 1965-től kezdve minden Mona Lisa reprodukció, sőt még Leonardo igazi hölgye is, egyben Marcel Duchamp reprodukcióvá vált. Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlan: akkor most melyikük műve a híresebb?! ?
Duchamp az újrakészítés és az " ikonoklasztikus dadaizmus " kombinációjáról beszél. Picabia a művet a Dada mozgalom manifesztumává teszi, amelynek párizsi megalakulása valóban kortárs. Marcel Duchamp, akit már akkor felismertek, demonstrálja, hogy az egyszerű "firkálás" a képeslapot önálló alkotássá teszi. A dadaista oldal főként La Mona Lisa meggyalázásából származik, sértegetve (LHOOQ = forró a fenekében, betűket írva) és festve, a dadaistákra jellemző szójáték humoros oldaláról nem is beszélve. Marcel Duchamp gesztusát megérthetjük Leonardo da Vinci Un souvenir d'enfance című esszéjének 1910-es kiadásával, amelyben Sigmund Freud arról beszél, hogy a művész képtelen befejezni munkáját, az élet szublimációjáról a művészetben és különösen a művészetről. homoszexualitás. Ezenkívül bizonyos elméletek szerint a La Joconde modellje valóban férfi lett volna. Általánosságban elmondható, hogy a férfias nem és a női nem közötti kétértelműség Leonardo da Vincire jellemző [ref. szükséges]. Maga Marcel Duchamp ilyenkor könnyedén megváltoztatja identitását, Rrose Sélavy álnevet választja, és Man Ray nőként fényképezi le.
E-könyv olvasása Szerezze meg a könyv nyomtatott változatát! On Demand Books Amazon Keresés könyvtárban Az összes értékesítő » 0 Ismertetők Ismertető írása Információ erről a könyvről Felhasználási feltételek
Museográfia Ez a mai napig az ingatlan a Francia Kommunista Párt, amely helyezte letétbe a 99 éves a Nemzeti Museum of Modern Art meg a Pompidou Központ. Louis Aragon költő ajánlotta fel a PCF-nek, aki magától Duchamptól kapta ajándékba. 2002- ben kölcsönadták a Királyi Művészeti Akadémiának. Szerint Arturo Schwarz, a The Complete Works of Marcel Duchamp, a munka tartozó kommunista párt csak egy 1930 replika, sőt egy nagyobb formátumú (64, 7 x 48, 2 cm ellen 19, 7 × 12, 4 cm az "eredeti"). Aragon ajánlotta fel, aki Hans Arptól kapta. Az eredetit Schwarz jelzi, hogy egy párizsi magángyűjteményhez tartozik. Ennek a munkának hat példánya lenne, ez a második. Előzmények Sapeck 1883-ban készített és a Le Rire-ben megjelent illusztráció. Az Incoherent Arts kiállításra 1883-ban Sapeck előállította Mona Lisát, aki elszívta a pipát, amely előkészíti Marcel Duchamp munkáját 1919-ben. A Mona Lisa bajuszokat Duchamp előtt és természetesen utána készítették; 180 körül van. Megjegyzések és hivatkozások ↑ Dalia Judovitz, Bontogassa Duchamp: Passages de l'art, trad.