Juhász Ferenc Versei
- 30 legszebb magyar vers - Juhász Ferenc
- Juhász Ferenc: Versek és époszok/Époszok és versek I-II. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978) - antikvarium.hu
- Heraldikai lexikon/Éble Gábor – Wikikönyvek
- Juhász Ferenc versei a költő előadásában (Hungaroton Classics) by Ferenc Juhász on Apple Music
- Juhász Ferenc: Versek és époszok I. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978) - antikvarium.hu
30 legszebb magyar vers - Juhász Ferenc
- Rabac olcsó apartman
- Kerti traktor eladó olcsón
- Icarly 5 évad 3 rész
- Irányítószám/Pécs/Névadói/Dankó Pista – Wikikönyvek
- Juhász Ferenc Mit akart József Attila? (2011) - Irodalom: árak, összehasonlítás - Olcsóbbat.hu
- Használtautó adás-vétel - suzuki swift 1.3 16V GS 2003 benzin – autófelvásárlás id5792
- Könyv: Juhász Ferenc - Új versek
Volt tiszta könnycsepp, szelíd óhaj, míg fölitatta a tüdőbaj. De háborgok, akár a tenger zöld nyála szikla-bálványokra fölver. Mélyében látomások nyílnak, foszforos-csodái a kínnak, fényt-virágzó szörnyű-szépek, lomha cápa-libbenések, remegő, puha bánat-erdők, világító kék álom-ernyők. De szorítanak nagy adók, tejútak kígyó-csontváza lóg robbanva, derengve a szívemben, kásásodva és ércesebben. És téged tudnak csak áldani végzetem arany-szárnyai, szíved körűl a fogsorom, mint bárányba vájt saskarom, ki úgy viseled e csodát, mint a tüzes vaskoronát, mint láva-ömlést gyönge völgy, te izzó asszony-Dózsa György! Ki sorsodon úgy cipeled vadló-sörényű fejemet, mint viaszrózsát a csiga, rajtunk mélytenger-éjszaka, a csillag-rojtos homlokot, s ujjaiddal elsimítod a duzzadt, égő éveket, mint nagyanyám a mirigyeket. Kin átzúg ez a csoda-zavar, mint kerten a nyári vihar, ki ember-módra elviseled látomásokkal áldott életemet.
El kéne szaladni. Itt kéne maradni. Őgyelgek a villanysörhabon. Bár ordítoznék, mint a gyerek, aki valamit szeretne, ordítoznék, de mindenki kinevetne. És fölmásznék rád villany-érháló-Magyarország, feküdnék neon-agyadon. hogy lássák az átsugárzott bordák között megdagadt szívemet. Amely tied. De nem szabad. De nem lehet. Én nem kiáltok, nem mondok átkot, csak állok az esős szivárvány-vadonban, szájamból nagyanyám szava lobban: "Ments meg uram az Egyszarvú lótól, a Négymellű madártól, ments meg uram a Pikkelyes kostól, a Vonító virágról, ments meg uram az Ugató békától, a Patás angyaltól, ments meg uram engem, ments meg a gonosztól! " De kinek motyogok, kinek beszélek? Kit ment meg a haláltól az ének? Hiszen én istent nevetve megtagadtam, tövis-ággal vertem ágyékát, s elszaladtam. Lángomat isten-nagyra csavartam: világ-rovarok perzselődnek benne hártyás nyálazással, zöld könny-sistergéssel, zöld buborékolással. S most befonják fejemet a piros, kék, zöld villany-gyökerek. Villany-ember leomló lila szakálla rámfolyik, mint csápnyaláb-köteg fojtogat, beborít.